Milánt mutatjuk be a következő cukorbeteg történetekben.
A diabetescentrumszeged.hu szakmai blogjában szintet lépünk, új rovatunkban bemutatjuk a személyes cukorbeteg történeteket amiket Ti küldtetek nekünk. Ezúton is köszönjük támogatást, hiszen ilyen kezdeményezésekkel sokakat, sorstársakat tudunk segíteni, támogatni.
Folytatjuk tehát a cukorbeteg személyes történeteket bemutató cikk sorozatunkat a SZAKMAI BLOG-ban. Ezúttal Milán töréntetét mutatjuk be, aki 8 éves, és az anyukája írta le nekünk történetét:
"Július 23 ez a dátum változtatta meg az életünket.
Csak hogy egészben lássa mindenki a sztorit. Július 19.-én kisfiam pecázni volt, teljesen olyan volt mint szokott lenni. Majd hazaértek, gondoltuk nézzünk be Bajára meglesni a Sugovicát és fagyizni. A fagyizóban már látszott hogy nincs jól. Vörösek voltak a szemei és fejfásra panaszkodott. Mivel nekünk van allergia, így egyből arra gondoltam hogy na jó akkor lordestint és akkor jól lesz. Látszólag jól is volt. 20.- 21.-én már feltünt, hogy nem olyan, mint szokott lenni. Csak feküdt és enni inni jött ki csak a szobából. 22.-én reggel már hányinger, hányás. Ekkor sem gondoltam a diabra...
Felhívtam az orvosunkat, aki megnyugtató hangon azt mondta valószínűleg egy vírus, 24.-ránézünk addig szokásos rutin láz, hányinger csillapítása. 23-án újrahívtam, hogy a gyerek nem javul, valami baj van, nézzünk rá. Bevitte az apukája akkor még azt hittük egy egyszerű vírussal van dolgunk. Az orvosunknak előtte jeleztem, hogy sokat is fogyott az elmúlt 2 hétben pedig rengeteget eszik és iszik is.
Na visszakanyarodok, szóval 23.-ra az orvosunk úgy döntött csinál egy vizelet tesztet egyből mutata hogy baj van. De mivel az ő cukormérő eszköze nem működött, akkor beküldte őket a bajai gyerekosztályra, ahol már várták őket. Vérvétel cukormérés: 28-as cukor....
Irány Szeged Gyermekklinika ahol egyértelmű lett hogy 1-es típusú diab.
Két hét kórház de hála istennek még időben megfogták és nem lett komolyabb baj, ha lehet így fogalmazni.
Rengeteg kérdés miért és hogyan tovább.
Hála istennek rátaláltam a DiaBBarát kicsiknek nagyoknak diab csoportra.
Ahol kitettem egy posztot nem segítséget vártam csak úgy kijött belőlem amit érzek.
Így lépett az életünkbe Várkonyi Ákos, aki mire haza ért a kisfiam segített nem sötétben látni. És rengeteg szülő írt és ír azóta is hogy higgyük el semmi baj sem lesz. És már én sem egy betegséget látok hanem egy állapot amivel lehet élni. Nehéz, de menni kell előre.
Ákosnak pedig nagyon hálás vagyok hiszen rengeteget segítenek azóta is.
Ha ilyen helyzetbe kerülsz legyél felnőtt vagy gyerek keresétek bizalommal az Újszeged Egészségközpont- Diabétesz Centrum dolgozoit, köztük Várkonyi Ákost.
Ez a mi kis diab sztorink..."
További személyes cukorbeteg történeteket is olvasnál? Keresd a
SZAKMAI BLOG-ban!
Küldd el Te is diab sztoridat, és mi ingyenesen feldolgozzuk a szakmai blog híreinkben. Várjuk az címünkre a történeted, de töltsd ki a
hozzájáruló nyilatkozatot.
